Dühöngő

Még hogy nincs adóemelés, na persze.  Én nem is hittem el, hogy majd Viki Király megváltja kis országunkat és soha többé nem kell adót fizetnünk, inkább csak nevetek azokon, akik ezt elhitték neki, vagy el nem hitték, de mégis úgy gondolták, vele szebb lesz az élet. Hát most mondom: nesztek, kellett ez nektek? Jobb ez, mint a vizitdíj a kemény 300 Ft-jával, ami miatt úgy sírtatok?Természetesen nem politizálni akarok, ahhoz sem affinitásom, sem elég háttér információm nincs. A bevezető csupán arra volt hívatott felhívni a figyelmet, hogy igenis kell és még sokáig fog kelleni pluszt (nevezhetjük akárminek, adónak, kompenzációnak, túró rudinak) befizetnünk az állam pénztárcájába; aki ezt nem tudja, vagy nem érti, azzal komoly gondok lehetnek. Önmagában ezzel a ténnyel nincs is semmi baj, hiszen tudjuk, hogy az állam bevétele az adó, amit a lakosság, a cégek, társaságok és mindenki fizet be azáltal, hogy egyáltalán benne van az ország gazdaságában. A legnagyobb baj, hogy fizetésünknek már így is majdnem a felét meg sem kapjuk, hiszen levonják adó és járulékok formájában, és ha már kicsivel 100 ezer Ft felett kap valaki kézhez, akkor bele is esik abba a sávba, amikor már a nála rosszabbul keresőket is kompenzálnia kell. Holott az a 100 ezer semmire nem elég a folyamatos élelmiszerár növekedés mellett, amit szintén az amúgy indokoltnak vélhető adóemelés okoz. Az is elég pozitív lenne, ha a kedves képviselők nem élnének olyan nagy lábon a mi adónkból, és ha az államkasszába befolyt pénzek olyan részlegekhez kerülnének, amikről állandóan azt szajkózzák, hogy pénzhiányban szenvednek. Ezt látom én laikus szemmel, és tudom, mindez még a felszín karcolgatásához is kevés. Ezért nem is ebbe szeretnék belemenni, csak jelezném, hogy igen, tisztában vagyok vele, hogy a lyukakat be kell foltozni, ugyanakkor azt sem felejtem el, hogy miért vannak a lyukak.

Tehát rendben van, hogy egyre több az adó a termékeken, értem, hogy egyre több az adó a fizetéseken, csak azt nem értem, hogyan fog akkor ez a kettő találkozni. Ha egyre drágább minden, és én egyre kevesebbet keresek, akkor hogyan legyek hasznos tagja a FOGYASZTÓI társadalomnak? És hogyan fogyasszam jókedvvel a csipszemet, kortyoljam a citromos Gösseremet, vagy éppen hogyan tartsam magam ébren kávéval, hogy minél tovább és hatékonyabb termelést tudjak véghezvinni? És itt jön a duplacsavar. Nem azt mondjuk, hogy azért találtuk ki a csipszadót, mert kell a pénz, gyerekek. Neeeem. Mi csak vigyázunk a ti kedves egészségetekre. Na persze nem jókedvünkből, hanem mert baromi sokba kerültök az egészségügynek. Többe, mint a dohányosok, de pssszt, erről egy szót se senkinek!

Én azonban nem tudok elsiklani a tény felett, hogy ha ez a helyzet, akkor ez nálam rohadtul elvi kérdés. Kezdjük azzal, hogy dohányzom. Ma már ritkábban, ami annyit jelent, hogy hetente 2 dobozzal szívok el, talán maximum 3-mal, de vannak hetek, amikor egyáltalán nem is veszek. Viszont szeretek dohányozni, nem tudom megmondani, miért, egyszerűen jól esik és kész. Ugyanúgy, ahogyan másoknak jól esik robogózni (ami valljuk be mindenki számára sokkal biztosabban halálos tevékenység, és lényegesen környezetszennyezőbb), nekem ez a passzióm. Le tudnék szokni, de nem akarok. Kifizetem érte azt a horrorösszeget, amit elkérnek és örülök magamnak. És most jön a lényeg. A horrorösszeg az adó miatt van. Az előállítási költsége minimális, mint minden terméknél, leginkább a csomagolás kerül többe; mint minden terméknél. A haszon nem a dobozonkénti 1000%-os haszonkulcsból jön össze (mint az 50 Ft-ból előállított, de 650 Ft-os paprikás krumplinál), hanem hogy rengeteget eladnak. A jövedéki adó azonban rettentően sok rajta. Amit én kifizetek, amikor megveszem a cigit. Na meg fizetem a TB-t is, szóval amit a dohányellenesek állandóan szajkóznak, miszerint a dohányosok fizessen sokkal több TB-t, máris megbukott, mivel lényegében több sarcot adok le az államnak a passziómért. Az, hogy ők nem éppen az egészségügybe forgatják vissza ezt a többletet, és hogy effektíve az én kezelésem egy betegség esetén éppen a Kovács Pisti pénzéből történik, az nem az én hibám, így nem is érdekel. A logika tehát ezügyben megbukott. DE! Tegyük fel, igazuk van a lobbizóknak, és igenis még többet és többet kéne bűnhődnöm, lehetőleg pénzbeni büntetéssel, amiért ilyen ocsmány szenvedélyem van. Megtenném. Megteszem azt is, hogy nem dohányzom aluljárókban, buszmegállókban, kocsmában (? ezt nem is értem), közintézményben, a munkahelyemen, és persze a saját lakásomban sem, mivel a füstöt és a bűzt én sem komálom, nekem sem az a cél, hogy minden bevegye a füstszagot. Szóval lényegében nem is tudom, hol dohányzom, de tekintettel vagyok másokra, hiszen az én passzióm ne legyen az ő kárukra. De akkor szeretném kérni az alábbiakat:

• nekem, aki eddig is átlag két hetente ettem meg egy zacskó csipszet, ne kelljen már többet kiadnom érte azok miatt, akik halomra zabálják és dagadnak tőle!
• nekem, aki kéthetente megiszok itthon egy citromos sört, ne kelljen fizetnem azért, mert „üdítőital jellegére tekintettel a fiatalok is szívesen fogyasztják, így tulajdonképp segít az alkoholra való rászokásban.” Mellesleg igen, üdítőital jellegére tekintettel fogyasztják az emberek sok esetben a valóban alkoholtartalommal is rendelkező sör helyett! És ha a Heineken olcsóbb lesz a gyümölcsös sörnél, ami szinte limonádé, akkor én is azt veszek inkább, mert hát szeretem én a sört, és ha az állam alkoholistákat nevel, én benne vagyok, mi baj lehet belőle? Maximum majd részegen vezetek, és halálos balesetet okozok. Úgyis csak 5 hónapot kapok érte.
• nekem, aki mértékkel használom a sót (sőt inkább sótlanul főzök a “később még lehet bele tenni, de kivenni már nem” elv miatt) és egyéb fűszereket, miért kéne megfizetnem a vadul és minden tekintet nélkül mértéktelen emberek butaságát (mellesleg a fűszeres ételeket nehezebben emésztjük meg, ezért MÉRTÉKKEL való fogyasztása egészséges lenne, mivel nem tudsz elhízni tőle, mert telinek érzed a pocakod)
• nekem, aki a 6 éves jogosítványommal egyelőre egyetlen balesetet (koccanást) sikerült okoznom télen, jeges úton 30 km/h-ról folyamatosan lassítva és a mai napig érthetetlen módon, ne kelljen több biztosítást fizetnem azok miatt, akik 240-nel tolnak le az autópályáról, esetleg jobbról előznek meg vagy éppen részegen, forgalommal szemben hajtanak fel rá, vagy egyéb, vezetéshez alapvetően szükséges képességek híján, de jogsival a zsebükben netán halálos vagy éppen “csak” súlyos baleseteket okoznak időről időre folyamatosan
• nekem, aki az elmúlt 29 évemben két kezemen meg tudom számolni, hány doboz energiaitalt ittam meg, ne kelljen többet fizetnem érte egy-egy alkalommal, amikor szükségem lenne egy kis plusz energiára, hogy (mint a kávé esetében akár) termelékeny maradjak egy, a haszontalanokat magából kivető társadalomban

Egyáltalában összefoglalva, nekem, aki 158 centi magas, 53 kiló, arányos testalkatú egyén vagyok, maximum 1 kilógramm “túlsúllyal”, aki nem zabálok fel mértéktelenül semmit, változatosan étkezem, nem vagyok alkoholista, és amióta élek és dolgozom, még sosem voltam táppénzen (mivel maximum meg voltam fázva), miért kell nekem a dagadt emberek, az egészségtelenül étkezők, a mértéket nem ismerők és ebből kifolyólag nyilván egészségügyileg is többe kerülők mellett ugyanúgy megfizetnem azt, amit alkalmanként, abszolút az egészséges mértékeken belül fogyasztok, míg az én cigarettámat senki nem fizeti meg mellettem. Na persze mondhatnánk újra és újra, ami a beakadt lemezen van, hogy a dagadt ember nem okoz kárt másoknak, míg én a dohányzással állítólag halálos betegségbe taszítom azokat, akik 3 méteres körzetemben megfordulnak. Ezzel azonban vitatkoznék csupán annyiban, hogy:

• a dagadt ember dupla annyi helyet foglal a tömegközlekedési eszközön, így én egy fárasztó munkanap után nem tudok leülni, hogy csak nyugodtan bambuljak, miközben a sofőr állandó fék-gáz-fék-gáz vezetése következtében én, az álló ember fogok elesni, beverni a fejem és megdögleni a buszon; hát köszi (ennek az esélye természetesen semmivel sem több vagy kevesebb, mint hogy a buszmegállóban mellettem álló egyén tüdőrákos lesz, azért mert én dohányzom)
• a dagadt ember jobban izzad nyáron (vagy akár télen is), ergo akármilyen közel/távol van, számomra legalább olyan zavaróan büdös, mint a cigarettafüst; ez utóbbit persze egyetlen pillanat alatt beveszi ugye a ruhánk (na ne röhögtessük egymást), így megemlítem, hogy a dagadt ember izzadsága valóban rákenődhet a blúzomra egy zsúfolásig teli buszon
• ha ránézek egy dagadt emberre, elfog a hányinger, és csupa negatív dolog jut az eszembe, miközben egy elegáns nő, egy alig füstölő, vékony női cigarettát szívva, esetleg egy jól megszerkesztett fotón (tudom ez azért túlzás) nagyon szexi tud lenni
• ha megkérdezed, hogy mikorra várod a picit, és kiderül, hogy az illető nem terhes, még te érzed kellemetlenül magad, míg azért még senkinek nem kellett helyettem elnézést kérnie, mert én dohányzom

Sorolhatnám napestig, hogy melyik káros szenvedélynek milyen vélt és valós hatása van másokra, de valójában ez csak annyiból fontos, hogy tisztán lássuk: a dohányzókat vasvillával kergetnék az emberek ki a világból, míg azt nem veszik észre, hogy előbbiek mennyivel többet raknak a gazdaságba és esetenként mennyivel kevesebbet vesznek ki belőle, valamint hogy az utóbbiak passzióit sosem különítik el azokra, akik valóban mértéktelenül élnek vele. Ez a szó ugyanis az élet kulcsa: mértékletesség. Ha valamit jobban szeretünk, mint más, azzal nincs baj. De szalonnát zabálni zsíros kenyérrel nap mint nap, aztán pajzsmirigy gondokra hivatkozva képtelennek lenni lefogyni, na az nem az én problémám. És mégis úgy érzem, hogy azt a pénzt, amit én TB címén, jövedéki adó címén befizetek, az ilyen emberek pajzsmirigy kezelésére költik, mert hát ugye ő küzd vele, én meg büdös bagós vagyok. Márpedig én nem akarok más helyett, másért fizetni, aki saját magára nincs tekintettel, miközben tőlem azt várják, hogy a csak és kizárólag saját magam kárára űzött szenvedélyem miatt legalább kössem fel magam önszántamból.

Na ezért érzi a dohányos, hogy “enyhén” korlátozva és diszkriminálva van, és ezért érzem személyes támadásnak, hogy többet fizessek olyan termékekért, ami mások számára okoz egészségügyi problémát és nem is feltétlenül a termék milyensége miatt, hanem annak nyilvánvalóan túlzott fogyasztása következtében. A kormány pedig szépen lépjen hátra egyet, és baffa magát arcon, mert csak annyit kellett volna mondani, hogy kell a pénz, ezért több lesz a cuccon az adó. De ne szédítsünk mindenkit ezzel az egészséges életmód dumával! Aki nem tud magáról ilyen tekintetben gondoskodni és 40 évesen meghal, mert a sok koleszterintől érelzáródása lett, az lényegében meg is érdemli. Ha én 35 évesen tüdőrákban fogok haldoklani kifejezetten azért, mert dohányzom, én is megérdemlem. Ezt hívják ugyanis természetes szelekciónak. Az, hogy ma már fejlettebb a világ, koránt sem jelenti azt, hogy a természet megszűnt létezni és működni, csupán alkalmazkodott az új környezethez. Úgyhogy talán a kormány ne akarjon egy amúgy is saját farkába harapó kígyó sikerességét magában rejtő akcióval szembeszállni olyan erőkkel, amiket fel sem ér ésszel.