Dühöngő

Ma megint úgy alakult, hogy hosszan bkv-ztam oda és vissza, így egészen sok csodáját megfigyelhettem a városnak. Mert van neki, én tudom, csak olyan fura az összkép.

Fél éve lakom már itt, és úgy érkeztem, hogy azt gondoltam, ez egy óriási, koszos, büdös, túlnyüzsgő, idegbeteg város. És ez így is van. De ez az emberek miatt van. Nem érdekli őket a szemét, hogy a kutya lehugyozza az autók kerekeit, meg a ház oldalát, egy a fontos, futni kell! Át a piroson, a busz előtt, a metróra, mert mi lesz ha lekési! (Én tudom a választ: 3 perc múlva jön a másik.) Igazából az emberek olyanok, amilyenek, nem a város. Mondjuk én eleve nem szeretem a metrót, minek mennék a föld alá, mikor ott semmi nincs. Ja, gyors, tudom, és sietni kell, na de nekem akkor is valami nem túl távoli jövőben játszódó horrorfilm jut eszembe, amiben az emberek nem élhetnek a felszínen. Pedig, ha ott élnénk, láthatnánk, hogy a város önmagában gyönyörű. Ez a gondolat kúszott be minap a fejembe, ugyanis ha egy hídról nézed, bármelyik irányból, szinte tündököl. Csodálatos minden épület, meseszép a táj és mosolyra fakadok. Kár, hogy ha közelebb megyünk akármihez is, valahogy elmúlik a varázs. És ez a fura. Valaki azt mondta nemrég, hogy Budapest retro, úgy ahogy van. Persze nem a jó értelemben. És igaza van, csak én úgy mondanám, hogy amint közel érsz valamihez, látod, hogy nem is fénylik, nem is csillog, talán nyitva sincs, csak itt felejtették 30 évvel ezelőtt. Persze, de nyitva van, és működik, de ettől nem lesz bizalomgerjesztőbb. És ez mindenhol így van. Megfigyeltem. Akármerre mész,  ha figyeled az üzletsorokat, mondjuk a villamosról, azt látod, hogy olyan lepukkant, mintha megállt volna az idő pár évtizede. Ha gyalogolsz és felfelé is nézhetsz, na meg távolabbra is, akkor megint minden olyan szépnek tűnik. Na persze a Váci utca nem ilyen. Az virít éjjel-nappal. Szép is. De nem szebb, mint bárhol máshol a belváros, vagy egy átlagos sétálóutca, persze nem is biztos, hogy szebbnek kell lennie. Ami viszont lehetne szebb, az a Grand Hotel. A legjobb szó rá az ocsmány. Az előtte álló lámpaoszlopról pedig inkább le kéne venni a muskátlit, ugyanis csak felhívja a figyelmet a természet alkotta barna színre az oszlop tetején: tiszta rozsda az egész. Az már csak egy véletlen szerencsétlenség, hogy a hotel a Keleti előtti térre néz, ahol ugye “épül” a négyesmetró. Már kétszer láttam ott embereket, meg a daru is mozgott. Na de hogy miért itt utaztatják sightseeing tour címén a turistákat, azt nem tudom. De mosolyognak, szóval nekik tetszik vagy csak az időutazásnak örülnek; ilyen olcsón 20-30 évet visszamenni az időben, kihagyhatatlan ajánlat. Mellesleg ma gyalog sightseeing volt az egyik hop on hop off busz utasainak, mert az lerobbant az Erzsébet hídon. Ott viszont lehet fotózni dögivel. Onnan minden messze van, így hát csodagyönyörű. Szóval az összkép azért fura, mert valahogy olyan varázslatos, és mégsem jó benne lenne, mintha akkor eltűnne a varázs.

Van azért, ami közelről is meseszerű. Mert hát ugye van a Váci utca, mint mondtam. Meg van Jégbüfé. Van Gellérthegy és van Szabadság tér meg a Bazilika. Van a Duna és a rakpartok, és a túlpartok. Van a Városliget és az Állatkert és a Vidámpark. Az egyik legcsodásabb dolog a Városliget, imádom. És van magyar török élelmiszer bolt :S Ezt nem tudom értelmezni, de megvan a bája. Az 56-osok terének viszont nincs, odarakhatnánk a Grand Hotel mellé, hogy egy helyen legyenek az ocsmányságok. De ott van a Hősök tere, ami igazán nagyszerű. Van Dürer-kert, és Gödör és még egy kicsit Zöld Pardon és Rio. És én imádom a szabadtéri dolgokat. Egy apró jel, hogy az emberek mégiscsak szeretnek a földön élni. És van IKEA és hot dog, és van meki kb. 10 méterenként (na jó, nem 10, 100 ) És van piros bor az Ilka Sörözőben. Van Corvintető, mert nyár van, és van a Kazinczy utca, ami egyszer csak zsidó negyeddé változik, és te csak pislogva keresed, mikor és hol sikerült teleportálni. És még egy csomó minden van, amit nem is láttam, ahol nem jártam. De el fogok menni, minél előbb. Mert ha már csak dolgozni járok el itthonról, akkor a buszról fogom látni a közelről szépnek semmiképpen sem nevezhető dolgokat. És én szépeket akarok látni, olyan szépeket, amiktől megszeretem ezt a várost.