Dühöngő

Mióta a fővárosban tengetjük életünket, viszonylag sűrűn van lehetőségünk autópályán közlekedni, amikor hazautazunk. Az ember hamar megszokja, hogy vannak gyökerek, akiknek presztízs kérdés, hogy megelőzzenek mindenkit, másoknak rosszul esik, ha a 110-es tempójukat nem tolerálva megelőzik őket.

Tegnap azonban egy különös állatfajjal találkoztunk, aki egy furgonnal nem tudta eldönteni, hogy mi a számára legmegfelelőbb sebesség. Eleinte, mikor a közelébe értünk, még a 110 tűnt neki megfelelőnek, amivel nem lett volna baj, ha el lehetett volna kerülni. A mi 130-as tempónk egyértelművé tette, ki a gyorsabb, ám a furgon sofőrje leginkább a felezővonalon érezte jól magát. A reflektorral villantás kb. a szarnak egy pofon kategóriája volt, úgyhogy amíg a furgon úgy nem gondolta, hogy lehúzódik, többen is feltorlódtunk mögötte. Végre sikerült elkerülni, de akkor már elég ideges voltam, úgyhogy okostelefonunk segítségével már böngésztem is, hol lehet az ilyen gyökeret bejelenteni. Eközben tartva a konstans 130-as sebességet haladtunk, hol a külső, hol a belső sávban. Természetesen többen is vannak, akik böszme Audiban ülnek, szóval nekik 200 alatt szégyen lenne haladni. Az ilyenek egyébként mindig Audiban ülnek. Megfigyeltem, a kondenz-csíkot húzó kocsik legtöbb esetben Audik, őket követik a BMW-k, és talán a Volvót tudnám 3. helyre sorolni, esetleg egy-egy Passat-ot. Az egyéb típusú járművek maximum gyorsabbak, de inkább 150-talán 160 km/h sebességet választják. Szóval meg is találtam az Állami Autópályakezelő RT ügyfélszolgálatát, ahol megadták a központi díszpécser számát, ott lehet ilyeneket bejelenteni.

Még a telefonálás előtt sikerült a furgon sofőrjének rájönni, hogy megy az a gép jobban is, úgyhogy mindenkit visszaelőz. El is került bennünket is, és másokat is, így még jó darabig szemtanúi lehettünk a felezővonalon történő cikázásának. Aztán belenéztünk a visszapillantóba és láttunk egy egyre közeledő fekete pontot, amit minimális pislogással, erős koncentrációval Audinak azonosítottunk (mivel erre sok időt nem hagyott), de eddigre mellettünk már el is cúgott. Már előre röhögtem, ahogy a furgont letolja az útról a nyilvánvalóan felsőbbrendű kocsiból áradó nyers erő. Gondoltam, na most, apukám! Csakhogy semmi nem történt, a furgon tovább haladt, két sáv között kényelmesen, és  fittyet hányt a mögötte feltűnő stroboszkóp bulira, amit a feldühített audis kezdett. Általában nem értem, miért kell a másik seggében lenni, amikor az is épp előz és úgyis lehúzódik majd, ha látja a mögötte lévő, nyilván gyorsabb autót, de ebben az esetben tényleg drukkoltam, hogy valami tényleg hatásos erő nyilvánuljon meg az Audiban és vessen véget a furgonnak. Sajnos pár perc után lehúzódott és végül eltűnt előlünk, mivel innentől nyilvánvalóan érezte, hogy 150 alá nem adhatja. Közben egy másik érdekes gondolkodású vagy inkább térlátással nem rendelkező sofőr is elénk került. Ő úgy érezte, hogy az előzés közben, mikor még csak az ő autójának az orra került előbbre, máris érdemes lenne jobbra rántani a kormányt. Ha barátom nem tükrözi ezt a mozdulatot, akkor a kicsikénk bal szeme (bal első lámpa és az orrának bal fele) kb. nem lenne. Az össze”koccanás”tól pedig egyéb részek, személyek, állatok is sérültek volna. De ezen viszonylag hamar túltettük magunkat, hiszen valószínű sietett az illető, még a lehúzódással is…

A furgon bejelentését azonban nem adtam fel, tárcsáztam az új számot, és gondoltam biztos lesz eredménye a dolognak, hiszen még a rendszámot is megjegyeztem, ráadásul már a nem világító jobb hátsó lámpáját és a gyorshajtást is hozzáadtam a sztorihoz . A fickó, akivel beszéltem, rettentően kedves volt, elmondta, hogy igazából nincs sok értelme az egésznek, mert ő csak elküldi a bejelentést a rendőrségre, akik ha épp van ember, kimennek adott útszakaszra (ami ekkor már kb. Budaörs lehetett), és mintegy közúti ellenőrzés keretén belül rajtakaphatják a fickót. Lássuk be, ennek esélye sem volt. Megköszöntem a segítséget, ő pedig a bejelentést, és hozzátette, nagyon sok ilyen telefont kapnak. Ekkor pedig a következő eszmefuttatásba kezdtem bele.

A szabályok általában a saját érdekünkben, az életünk, testi épségünk megóvása érdekében vannak a KRESZ-ben. Nem azért kell bekötni a biztonsági övet, hogy a rendőr ne büntessen meg, hanem, hogy ne repüljünk ki a kocsiból és ne dögöljünk meg, ha baleset van.  A rendőr csupán azért kényszerül rá, hogy megbüntessen, mert ennek ellenére vannak hülyék, akik képtelenek ezt felfogni és talán a büntetés visszatartó ereje kialakítja bennük a saját érdeküket szolgáló szokást. Ugyanilyen okból nem értem, hova lehet annyira sietni, hogyan lehet annyival később elindulni a tervezettnél, hogy akár 180-200 km/h sebességgel legyen muszáj száguldozni. Persze értem én, hogy bizonyos autótípusok nemcsak képesek ilyen teljesítményre, de vágynak is rá, valahol ki kell hajtani belőlük. Csakhogy figyelembe kéne venni, hogy nem vagyunk egyedül a közlekedésben, és ha már az nem izgat, hogy meghalhatunk, jusson eszünkbe, hogy más is általunk. (Persze ezt fordítva is lehet mondani: ha már az illetőnek a saját élete sem fontos, akkor miért várjuk, hogy másokét annak tartsa?) A táblák, a szabályok, a kivetítők mind-mind figyelmeztetnek. Csupán az a baj velük, hogy mivel az emberállat ostoba, itt is kellene kényszerítő erő. Az úgynevezett autópálya rendőrség. Vagy nem? Nem ez a dolguk? Egyszer sem láttam még autópályán rendőröket, akik az úgynevezett közúti ellenőrzést végezték volna. Ha olyan sok telefon bejelentés érkezik, akkor nem kellene valamit tenni? Tudom, hogy ott is kevés az ember, kevés a fizetés, minden kevés és biztosan nem direkt van ez így. Csak akkor ne csodálkozzunk, ha az emberek szabálytalankodnak. Amit pedig végképp nem értek, hogy ha az ügyben tudnak levelet küldeni, hogy x időben, x helyen autópályán voltál, de nem volt befizetve a díj, akkor megadott útszakaszt, megadott időben nem lehet, hogy kamerával rögzítették, amin meg lehetne akár ezt a furgont is találni? Vagy a pályadíjas videókontroll az nem ilyen? Nekem erről fogalmam sincs, de csodálkozom, hogy azt tudják bizonyítani, hogy ott voltál akkor, ezt meg nem?

Egy szó mint száz, arra jutottam, hogy hiábavalók a szabályok, hiábavalók a bejelentések, amíg csak az utazók féltik magukat és az ellenőrzésre kijelöltek “nem tudnak tenni semmit”, addig mindig is lesznek szabálytalankodók, és halálos balesetek. Addig pedik, nekünk, normális embereknek kell mindenki helyett odafigyelni mindenre.