Dühöngő

Ez a nap is eljött, készülünk a céges csapatépítőre. A terv paintball, majd wellness, aztán buli vagy tábortűz melletti sztorizgatás. Én az utóbbi mellett vagyok, hiszen ez panziónál lenne, tehát cégpénzen ihatunk. Azt mondtam már, hogy szakad az eső?

Maga a csapatépítő jelentése is mosolyra fakaszt engem és kollégáim nagy többségét. Csapat, mint olyan nem nagyon van, eleve csak egy a kettő helyett, de már az az egy sem az igazi. A 20 emberből 9-10 kért szállást, a többiek ott sem alszanak. Így milyen csapatot lehet építeni? Nyilván a már meglévőt, hiszen mindig ugyanaz a 9 ember marad ott, megy el bulizni, és tud jókat nevetni együtt. Csakhogy őket /minket már nem kell építeni.

De persze milyen jó nekünk, hogy egyáltalán a cég állja a szórakozásunkat, és mi milyen köcsögök vagyunk, hogy kötelezőnek és feleslegesnek gondoljuk. Azért az hozzátartozik a dologhoz, hogy az Ámerikában oly népszerű motiválóeszköz Magyarországon nem ugyanúgy alkalmazható, hiszen egészen mások az emberek, a munkamorál, és minden. Míg ott azokban a “barakkokban” ülve a szomszédját sem feltétlenül ismeri az irodista, nálunk ez pont fordítva van, sokszor többet tudunk a kollégáinkról, mint esetleg saját családtagjainkról. Na meg ugye, itthon az ember alig várja, hogy hazaérjen és azt is elfelejtse másnap reggelig, hogy hol dolgozik. Ezért persze, hogy nyűg, ha még a hétvégét is azokkal kell tölteni, akivel egyébként esetleg alapból nem jár össze az ember, vagy éppen azért nyűg, mert ha akarok, úgyis összejárok vele és a családjával.

Azért vagyunk páran, akik “izgulunk” és tudjuk, hogy jó lesz ez, mert majd mi jól érezzük magunkat, hiszen együtt mindig jól érezzük magunkat. Akkor is, ha személy szerint inkább kenuznék, mint paintballozok 20 gyakorlott, vérmes, és az utóbbi időben a munka miatt dühös férfivel. Akkor is, ha az egész pályát elmosta az eső valószínűleg, és a panzió wellnessrészébe az udvaron át lehet eljutni. És persze a tábortűz helyett is gondolom az étterem vagy pub részen fogjuk ugyanazokat a régi sztorikat emlegetni, amiket mindig. (Mondjuk legalább előbb odaér az újabb kör pia:D ) Jó lesz ez. Majd meglátjátok!

Frissítés: Huhúúú, és tényleg jó lett. Sokkal jobb, mint a tavalyi. Mire kiértünk a paintball helyszínre, már csak a szél fújt, nem is volt vizes semmi, és baromi jóra sikeredett a játék. Ez tényleg csapatformáló, hiszen szükség volt arra, hogy együtt mozogjunk, tudjuk, hogy mit fog csinálni a másik és én hogyan fedezzem. Egyszerűen szuper volt, el is fáradtunk eléggé a 2 óra alatt. A vacsi jó volt, aztán a wellnesselés végülis egy vízilabdameccsbe torkollott, amin annyit röhögtem, hogy csak na. Az egyik kollégáról, aki feltűnően jól játszott, kiderült, hogy 4 évig vízilabdázott. Jaaaaa. Így könnyű. Szóval ez is jól sikerült. Aztán üldögéltünk az étterem előtt, a recepció előtti hallban, majd úgy döntöttünk, menjünk el bulizni. Erre igazán nem készültem, de nem is nagyon számított, legalábbis elsőre. Korán érkeztünk, kevesen voltak, a zene is szar volt, csak lődörögtünk, bár én azért ráztam magam, amikor éreztem a késztetést. Végül egy másik teremben találtam tök jó zenét, és a végül ott maradt fél társasággal tök jól ellötyögtünk, úgyhogy abszolút pozitívan értékeltem a napot. A másnap természetesen már nem volt ilyen kellemes, de azt is sikerült túlélni, úgyhogy azt hiszem, elégedett vagyok.