Az élet apró kis rajzszögei, melyekbe mindig belenyúlok.
Ez a nap is eljött, készülünk a céges csapatépítőre. A terv paintball, majd wellness, aztán buli vagy tábortűz melletti sztorizgatás. Én az utóbbi mellett vagyok, hiszen ez panziónál lenne, tehát cégpénzen ihatunk. Azt mondtam már, hogy szakad az eső?
Ez most egy nagyon dühös és nagyon elszomorító, és az egészségügyre nézve nagyon is elkeserítő poszt lesz. A tegnapi napom, akárcsak az elmúlt évek, megint siker nélkül ért véget egy orvosi “vizsgálat” után.
Fáradt vagyok és szomorú. És magányos. És egyedül vagyok és másoknak az én problémám semmit nem jelent, és nevetséges. Haza akarok menni. Az én bolygómra.