Dühöngő

Csodás kis társasházban élek, ahol már az első baráti összejövetel (nem részeges ivászat) alkalmával kiderült, az új lakókat sehol nem szeretik. Azóta több gyilkos pillantásban is részem volt, de hála istennek nem találkozom gyakran a szomszédokkal, viszont annál többet hallom egyeseket, mert zajongani ők is tudnak, csak ők minden áldott nap…

Az utóbbi időben már nem jellemző, hogy kötekednének, vagy csak simán valami bajuk lenne velünk, de az is igaz, hogy mostanában barátokat se invitáltunk egy esti traccspartira. Viszont egy ideje felütötte a fejét egy új probléma. A ház udvara parkolóként szolgál, x db hellyel, melyek mindegyike fel van festve, bár nem rendszámmal, hanem a lakások számával. A legutóbbi közgyűlésen azonban kiderült, hogy egyesek erről úgy vélekednek, hogy az nem jelölés, és mindenki oda áll, ahova akar. A többség azonban úgy véli, mindenki álljon a helyére és senki ne álljon a másik útjába. Ehhez képest ma sikerült arra hazaérnem, hogy valaki áll a helyünkön, ráadásul nem egy lakó autója, hanem egy “idegen” autó, nyilván valakihez vendégségbe jöttek. Igazából próbált rendes lenni, mert megpróbált nem teljesen a helyemre állni, hanem egy kicsit arrébb a bejárat, kijárat felé, de így is csak egy fél helyem maradt. Kapásból nekiálltam dudálni, persze semmi hatása nem volt. Később az autó elment, de természetesen, ha a mellettem lévő parkolóhely tulaja nem tudott volna beállni, szóval rajtam verte volna el a port. A lényeg, hogy a közgyűlésen az autótulajdonosok mind egyetértettek abban, hogy a zárt parkolónk lényege, hogy idegenek ne tudjanak bejönni. Ehhez képest persze nap mint nap látok ismeretlen autókat az udvaron, viszont eddig nem sikerült az én helyemre állniuk. Nagyon dühös voltam, amiért arra lettem kényszerítve, hogy én is más helyére álljak és még azt sem tudtam, kivel lehetne lerendezni a dolgot. Persze azért nem meglepő a dolog, hiszen az emberek általában szarnak a másikra. Ezek után a bevásárlóközpont parkolójában tapasztalt parkolási technikák már nem is zaklattak fel annyira. De ez már egy másik történet.